Rólunk

Gyülekezetünk

A Dunamelléki Református Egyházkerület Északpesti Egyházmegyéjébe tartozó egyházközségünk otthona, Solymár Budapesttől észak-nyugatra, a főváros agglomerációjában, a pilisi hegyek között található – és a környék településeihez hasonlóan igen változatos összetételű. A solymári reformátusság sokgyökerű, többféle hagyományt ötvöző. Budapest közelsége és a Pilis-medence településszerkezete a gyülekezet sokszínűségét tovább gazdagítja a Solymár közelében lakókkal.

Presbitériumunk így határozta meg gyülekezeti életünk hármas célrendszerét:

Felfelé, Isten felé megélt kapcsolatunk erősítése,
befelé, a közösség ápolása, egymás befogadása, hitben való támogatása,
és kifelé, jellé válni, Isten Országa tanújává válni a környezetünkben.

Az Isten szeretetében és elhívásában való megerősödés megerősti a közösséget is.

Segíteni szeretnénk egymást a hitben való növekedésben, és figyelni arra, hogy közösségünk Krisztus központú legyen.

Lelki közösségként erősíteni egymást, és így missziói tudatunkban megerősödve kifelé fordulni és „sóvá, világossággá” válni a Solymáron élő emberek számára.

Történetünk

A Solymári Református Egyházközség fiatal: 1996-ban kaptuk meg önálló gyülekezeti státuszunkat. Rövid történetünk hűen tükrözi a magyar társadalom gyors változásokat magában hordó évtizedeit.

Hogyan jöhetett létre református gyülekezet a budapesti agglomerációban, egy zömében katolikus svábok lakta településen? A második világháborút követő népességcserék során a közel 300 éve betelepített svábok egy részét kitelepítették, és helyükre a Csehszlovákiához került Felvidékről kitelepített magyarokat telepítettek. A többségében református magyar betelepülőkhöz Mezőkövesdről és Szatmár megyéből a jobb lehetőségek és Budapest közelsége miatt további reformátusok csatlakoztak.

Míg 1941-ben még csak 66 személy vallotta magát Solymáron reformátusnak, addig a templomépítés előtt, 1984-ben ez a szám már 70–80 főre emelkedett. A solymári református vallásúak száma a templomépítés idején 270 főre duzzadt, 1993-ban már 650–700 fő, napjainkra pedig a több mint tízezres lélekszámú település ötöde református.

Templomunk

1932-ig a környék reformátusai – szórványterületén élőkként – Óbudához tartoztak. 1941-ig az újpesti, majd egy évre a csillaghegyi, 1942 és 1946 között pedig a pesthidegkúti egyházközséghez sorolták a solymári reformátusokat. 1946-ban megalakult pilisvörösvári székhellyel a Piliskörnyéki Református Missziói Egyház, ahová Solymár is tartozott. Az istentiszteletek rendszeres látogatása még így is nehézséget jelentett a helyieknek, ezért Váncza János saját lakását ajánlotta fel arra a célra, hogy ott istentiszteleteket tartsanak.

A hetven főre duzzadt solymári reformátusság számára azonban ez nem jelenthetett fenntartható megoldást. A gyülekezet tagjai 1949-ben az akkori köztársasági elnök, Tildy Zoltán református lelkészig mentek el ingatlanigényükkel, hogy önálló solymári imaházat létesíthessenek. A gyülekezeti tagok emlékezete szerint a küldöttség látogatásának eredményeként kapta meg a gyülekezet Wenczel György kitelepített sváb borbélynak a József Attila utca és Dózsa György utca sarkán álló vályogházát.

A Pilisvörösvárról át-átjáró lelkészek közel négy évtizedig ebben az egyre rosszabb állapotúvá váló vályogházban tartották a helyi istentiszteleteket, de ahogy erősödött közösség, úgy nőtt az igény immár egy méltó kialakítású templom iránt. Erre azt követően nyílt lehetőség, hogy a Vörösvárott 1975-től szolgáló Riskó János 1984-ben segédlelkészt kapott Szigethy László személyében, akinek azonnal át is adta a solymári fíliával kapcsolatos teendőket. Az építkezés megszervezése 1985-ben kezdődött. Szigethy László és id. Darabos Lajos gondnok sorra látogatták a solymári református családokat, és a templom építéséhez valamennyi család – erejéhez mérten – komoly összeget (1 000 – 30 000 Ft) ajánlott fel. A gyűjtés során derült ki, hogy jóval többen vannak a reformátusok, mint ahogy azt feltételezték, de felekezetre való tekintet nélkül sokan mások is a gyülekezet segítségére siettek. Jelentős mértékű anyagi támogatás érkezett külföldről, Németországból, Svédországból és Hollandiából is.

Az épület tervezését Haraszti László tervezőmérnök és Králik Miklós statikus mérnök teljesen ingyen végezték el. A templom belső díszítését szolgáló 104 növényi ornamentikájú fakazetta festését dr. Pákayné Hajnal Mária nyugdíjas tanárnő ajánlotta fel. Az építkezés alatt Tóth Kálmán épülőben levő háza adott otthont átmenetileg az Istentiszteleteknek.

A 200 fő befogadására alkalmas imaház mindösszesen egy év alatt (1986–1987) történt megépülte eredményeként a solymári reformátusok 1988-ban létrehozták a saját missziós egyházközségüket, amely 10 év alatt megerősödve autonóm közösséggé fejlődött.

A templom belső terének tervei és szószéken látható festmény Szabó István helyi faszobrász alkotása. Ugyancsak az ő munkája volt az épület mellett, az udvaron 1990-ben felállított fa harangláb tervezése és kivitelezése is. (A fa
haranglábat annak állapota végleges megromlása miatt sajnálatosan 2018-ban le kellett bontanunk, pótlását tervezzük.) A harangláb alumínium harangját (ami jelenleg ideiglenes haranglábon áll) Jeney Tibor öntötte.

Az imaház 1993-ban lelkészlakással bővült Szalay Gábor tervei alapján.

A templom épülete 2021-ben teljes felújításon esett át, amelynek keretében a templomtér és a templomhoz kapcsolódó korábbi parókiaépület egyaránt megújult, az épületegyüttes felfrissülhetett és új közösségi terek alakulhattak ki. Az épület korszerűsítésében külső hőszigetelés és a megújuló energiaforrások telepítésére is sor került. 2022-ben megszépült a templomkertünk is, amely új elrendezést, új növényeket és beépített locsolórendszert kapott, valamint szabadtéri események megtartására is alkalmas kerti bútorokkal gazdagodott.

Lelkészeink és a gyülekezet presbitériuma

Dani Eszter, vezető lelkipásztor
Zoltán Bettina, beosztott lelkipásztor
Végh Attila, főgondnok
Herczegh Károly, presbiter
Kelemen János, presbiter
Schneeberger Csaba, presbiter
Takács Kinga, presbiter
Thurnay Dorottya, pótpresbiter
Tolnay Barnabás, presbiter
Tóth Elek, pótpresbiter