Presbitérium

Végh Attila vagyok, közgazdász. Kolozsváron születtem. 1982 óta élek Solymáron feleségemmel. Két felnőtt gyerekem Budapesten él. A 90-es évek elejétől nagyobb rendszerességgel vettem részt az Istentiszteleteken és fokozatosan elkötelezett tagja lettem a Gyülekezetnek. Pásztor Antal nagytiszteletű úr ajánlotta fel a szolgálat lehetőségét, mikor megtudta, hogy közgazdász vagyok. A gyülekezet pénzügyi gondjaiban kért tőlem segítséget és lehetőséget adott a presbiteri szolgálat megismerésére. Az 1999. évi tisztújításon megválasztottak presbiternek. 2004-ben felkértek, hogy a megbetegedett Szalacsi Sándor gondnoki tisztét a következő választásig vegyem át. 2005-ben megválasztottak gondnoknak és azóta végzem ezt a szolgálatot. Nehezen indult. Sokat kellet tanulnom, nemcsak a szolgálatról, de saját magamról is, hiszen kezdetben megszólalni sem tudtam közönség előt. De hajlandó voltam elhagyni a komfortzónámat, tanultam, fejlődtem. Ennek a kedves befogadó közösségnek hála. Egy szeretetközösségnek vagyok a tagja. Megtiszteltetésnek érzem a szolgálat lehetőségét. Hogy mit jelent a szolgálat? Sok tanulnivalót jelent, amivel ennek a közösségnek a vezetése-,
illetve amivel ez a tisztség jár. Folyamatos önképzést és alázatot. Igyekszem a legjobbat kihozni azokból a talentumokból, amit az Úr rám bízott. Azt jelenti, hogy biztosíthatom a közösség számára azokat a hagyományos kereteket, amelyek a hitéletükhöz szükségesek. Hogy képviselhetem a Gyülekezetet az egyházban és az egyházon kívül. Igyekszem visszaadni azt a sok jót, amit kaptam. Szeretném, ha a Gyülekezetem olyan nyitott, befogadó, sokszínű közöség lenne, mit, ahogy én azt megismertem. Szeretném, ha ez a gyülekezet Istenre figyelő, erős, az elesettekkel gyengéd, a környezete számára áldást közvetítő szeretet közösség lenne, aki imái mellett tettekben is meg tudja mutatni, hogy Jézus Krisztus élő tanúja, tanítványa, itt Solymáron és akárhova viszi az élet a tagjait e világban. Szeretném, ha az itt jelen levő generációk nem csak otthon éreznék magukat, de egymást támogató biztonságot lelnének e falak között. Ahol a Gyülekezet tagjai, vagy vendégei az Ő tanítványaként inspirációt és támogatást kapnának arra, hogy a Nagy Történetben megtaláljuk a helyünket, hogy áldássá tudjunk válni a környezetünk számára. Azt kívánom, hogy Gyülekezetünk a mában éljen, szembenézve a mindennapok kihívásaival; hogy a Jézusi tanítást követve a jobb jövő felé törekedjen, biztos talppal állva a hagyományok képviselte, felvállalt múltunkon.